Az éppen befejeződött tisztújítás minden gyülekezetet megmozgatott. Ki legyen presbiter, ki vállal gondnoki tisztséget? – ezekre a kérdésekre megkaptuk a választ az egyháztagok szavazata alapján. Örömök és feladatok, esetleg sérelmek is megfogalmazódtak mind a választottak, mind a választók oldaláról. Beszéljünk róla!

Emberből vagyunk, és mindannyian kicsit mások. Ezért ugyanaz az igazság is árnyaltabbá válik, ha egyik vagy másik oldalról nézzük, ugyanaz a történés más összefüggésekben ölt testet ha egyik vagy másik érintettjét hallgatjuk meg. Nézeteltérések is lehetnek, amelyeken olykor egyáltalán nem könnyű felülemelkedni, pedig nagy szükség van minden emberre, aki a közösségért tenni akar, így nagy veszteség minden ember, aki vélt vagy valós sérelem miatt hátat fordít a közösségi munkának. Ebben (is) juthat fontos szerep a lelkipásztoroknak, a megválasztott presbitereknek, gondnokoknak, hogy az ilyen helyzeteket észleljék és próbálják kezelni. Sokan személyiségükből fakadóan értenek ahhoz, hogyan kell eljárni a kényes ügyekben, másoknak ezt tanulniuk kell, és nagy tiszteletet érdemel az a közösségvezető, aki nem átall az igazoltan működő, korszerűbb békéltető, konfliktusmegoldó technikákról tájékozódni. Egy ilyen lehet például a helyreállító igazságszolgáltatás, amelynek az interneten magyar nyelven is nagy irodalma van, és hivatalosnak tűnő megnevezése (igazságszolgáltatás) dacára nagyon barátságos, bárki által különösebb szakképzés nélkül viszonylag egyszerűen alkalmazható és igen eredményes konfliktusmegoldó módszer. Iskolákban, családban, közösségekben kiválóan alkalmazható egy csoport vagy akár két személy konfliktusa esetén.